Kávé Kakaós Csigával

Hahó! Visszatértem, bár csak egy link erejéig, ahogy ígértem. A jövőben ezen az oldalon találtok meg: https://atejhabosmindenit.blog.hu/2019/05/01/bemutatkozom_383 Szeretettel várlak titeket! 🙂 Üdv, Nita... Tovább »

Hahó! Ismét eltelt egy hét, újra szerda van és még mindig tavasz. Valami viszont más, mint a múlt héten. Egyrészt van víz a konyhánkban, hála Neki és az apukájának, meg a közös családi erőnek és szakértelemnek. Másrészt, itthon vagyok legalább egy órája, átöltöztem a cuki piros-fehér csíkos pólómba és a fekete leggingszembe, bebújtam a rózsaszín… Tovább »

Kedd, hajnali hat óra, boldogan csörög az ébresztőm zenéje, hívogatva a későnfekvés miatt kevésbé boldog gazdáját, hogy siessen az ébredéssel, mert héttől interjúzni fog, utána spuri munkába. Kiugrok az ágyból, realizálom a helyzetet, hogy igen, tényleg rettenetesen fáradt vagyok; igen, tényleg interjút készítek héttől egy cikkemhez; igen, tökre hó vége van és nincs igazán pénzem… Tovább »

Buon giorno! Sermugnano valóban pici falu a világ végén. Itt lehet álmodozni, a természetben merengeni, de a legszebb, hogy a hely szelleme gondoskodik arról, hogy a nagyvárosban megszokott napi komfortot újraértékeljük. A stresszhez, az emberekhez, a hatalmas termékválasztékhoz, a mesterséges ingerekhez, a gazdag programokhoz való viszonyunkat itt átgondolhatjuk és új színben tüntethetjük fel. De nem… Tovább »

Üdv Sermugnanoból! Sermugnano egy csodás kis ékszer falucska Róma és Firenze között. Körülbelül 40 lakos él itt, ám én ebből úgy öttel találkoztam eddig. Adatok helyett mutatom képekben, milyen környezet fogadott. Klasszikus kőházak, olajfák, bárányok, templom, harang és festői környezet, pont olyan, mint egy toszkán kisváros. Csak ez éppen egy lassan a kihalás szélén lévő… Tovább »

Összeköltöztünk. Lassan egy éve már, hogy terrakotta bőröndömet megtömtem a legfontosabb cuccaimmal és elindultam akkori otthonomból. A kalandvágy, a szabadság, a remény, továbbá a félelem, a lelkiismeretfurdalás és a csődtömeg-érzés vegyültek szívemben. Hurcoltam azt a nagy táskát buszra, majd villamosra fel-le, közben ismerkedve a színek, illatok, a látvány új aspektusaival. Most ugyancsak ismerkedek az új… Tovább »

Üdv ismét, immáron új helyről jelentkezve. Nyakig benne vagyok ugyanis a felújításban és költözésben. Igen, jól sejtitek, összeköltözöm Vele. És most itt ülök a lakásban éppen egyedül, az Ő íróasztalánál, hiszen az én cuccaim nagy része az előző lakásban várja, hogy átcipeljük, vagyis meg kellett találnom a totális káoszban úszó lakás egyetlen írásra alkalmas pontját…. Tovább »

Több, mint fél évvel azután, hogy elköltöztem a férjemtől, jelentem, elváltunk. Jogilag is. Jogerősen. Olyan, mintha kaptunk volna egy hivatalos elbocsátást a Házasságok Őrének Hatóságától, hogy íme, elbuktunk, nincs helyünk többé ott együtt, tessék szépen újra próbálkozni később. Ambivalens érzés, mert egyrészt fáj, hiszen nem szoktam megbukni, másrészt viszont diadalmas is, mert valójában a bukással jött… Tovább »

Íme a mai másik bejegyzésem. Az ugyancsak mai előző, extra bejegyzésem a komfortzónáról szólt, illetve annak ideiglenes elhagyásáról. Nos, ez a bejegyzés szorosan kapcsolódik ahhoz a témához. Az említett bejegyzésemben részleteztem az egy hétig tartó kihívásomat, amelyben minden egyes nap a szokásost is meghaladóan elhagyom a biztonságos területemet és kizökkentem magam a rendszerből. Azt a… Tovább »

Hahó! Ma két témában posztolok, két ígéretemnek eleget téve. Egyrészt mesélek a szerelem számomra aktuális kérdéseiről, másrészt a múlt heti komfortzónával kapcsolatos kihívásom teljesítéséről. Most épp az utóbbit olvashatod. Gondolatébresztés Nem sokkal azután, hogy közzétettem a komfortzónáról alkotott gondolataimat, az egyik barátnőm nagyon érdekes hozzászólást küldött (ne keressétek, nem ide írta). Szerinte a komfortzónán kívüli… Tovább »